Két foggal kevesebbel

Szia! 

Ebben a hónapban nem kell sokat agyalnom hol is kezdjem. Drága Amynk elvesztette első két fogát, bár sajnos nem a "természetes úton". Kicsit több, mint 2 hete sétáltunk az egyik bevásárlóközpontban amikor is Amy esett egy nagyot. Mivel nem rohangált, így gondoltam nem lehet annyira nagy gond (egyszerűen a csúszós talajon a papucsában megbotlott). Viszont mivel láttam ahogy esett, egyértelmű volt számomra, hogy a felső fogait ütötte meg igazán. Kérdeztem is tőle, hogy fájnak-e a fogai, de csak a lábait fájlalta. Aztán pár másodperccel később láttam, hogy már folyik a vér rendesen. Bementünk egy irodába és ott vártunk egy keveset, próbáltuk elállítani a vérzést, majd kb. 20 perc múlva hazaindultunk. (Chris épp egy másik városban dolgozott, én voltam a két gyerekkel.) Amy az ezt követő két nap több, mint 30x hányt.

Korábban már kétszer is beverte a felső fogait, és mindkét alkalommal nyitva tartotta a száját addig, hogy a vér a fogain alvadt meg, és mivel a nyál nem érte el, ezért jól rá is száradt. Most sem volt másképp, csak most 4 egész napon keresztül nyitva tartotta a száját, és a hosszú és gusztusosnak nem mondható történet vége az lett, hogy az fogorvos ki kellett húzza a középső, felső két fogát. Szegény Amy nincs elragadtatva attól, hogy nincsenek most ott fogai, de szerintem napról napra jobban kezeli. Meg van róla győződve, hogy a felnőtt fogak hamarosan kinőnek. Már csak 4 év, drága Amy... 

Haley olyan jól viselte, hogy Amyvel voltam egész napon át. Szépen játszott magában és próbálta Amyt vígasztalni. Nagyon szeret mindenfélét megosztani, még az ennivalóját is! Chris mindig mondja milyen kis boldog baba ez a Haley.
Szeretnek a gyerekek együtt játszani, főleg bújócskát (Amy nagyon ügyesen bújik, de Haley  mindig megtalálja). És Amy kitalálta, hogy mászófogót is tudnak játszani. Úgyhogy Amy is mászik, és úgy fogócskáznak.

Haley megtette első lépéseit pár nappal a szülinapja után, de azóta is csak 2-3 lépést tesz egyedül. Ha fogja az egyik kezem, vagy akár a ruhám, akkor simán megy, de "üres kézzel" nem hajlandó csak egy pár lépést tenni. Mivel Amy már 10 hónaposan ment, gondoltam biztos Haley is hamar fog, de ő nem sietteti a dolgot.  

A cég ahol Chris dolgozik biztosítja többek között a pirotechnikát az egyik hatalmas egyetem minden eseményére (beleértve a sport meccseket is). Mostanában elég sokat jár oda Chris. Múlt szombaton volt egy amerikai foci meccs, ahonnan hajnal fél háromra ért haza, és aznap reggel pedig már a gyüliben tanított vasárnapi iskolát. Emellett csinálja a sulit is, és nagyon jól megy neki. Nem tudom hogyan osztja be ilyen jól az idejét a család, munka, és suli között, de nagyon hálásak vagyunk neki! A gyerekek odavannak érte, én meg szerelmes vagyok belé. :) 

És végül egy vallomás... Amikor Amy kicsi volt (15 hónapos koráig), mindig vele voltam, hacsak nem aludt. Még amikor fürödtem, akkor is bevittem magammal a füdőbe valamilyen kis székben addig. Amikor hallottam hogy egy anyuka meséli, hogy a gyereke összefirkálta a falat (vagy valami hasonló történet), sosem értettem hol volt addig az anyuka.
Ma Amy (4 éves!!!) azzal fogadott, hogy egy szép nagy szívet festett a nappali falára zsírkrétával. (Kb 40 x 20 cm.) És hogy hol voltam addig? Épp szoptattam Haleyt a másik szobában mielőtt letettem egy kis pihire. Kevesebb, mint 5 perc volt az egész. Úgyhogy szeretnék bocsánatot kérni mindazoktól az anyukáktól akik hasonló dolgon mentek át, és én megkérdőjeleztem őket.

Két gyerek mellett lehetetlen mindig ott lenni ahol vannak. Tegnap Haleyt a fürdőszobában találtam miközben a WC-ből fröcskölte ki a vizet. Megint csak bocsánatot tudok kérni. És remélem megtanultam a leckém. Csak mert még a te gyerekeid nem csinálták, nem jelenti, hogy nem is fogják...
Emlékszel arra a nyávogós, jelenetet csinálós gyerekre a boltban? Emlékszel, hogy azt mondtad magadban, hogy neked sose lesznek ilyen gyerekeid (mert te majd helyesen neveled őket)? Emlékezz majd erre legközelebb mikor a gyerekeid nem úgy viselkednek ahogy azt illik. Ne érts félre, nagyon is számít hogyan neveled a gyerekeidet. De az nem jelenti azt, hogy tökéletesek lesznek. Csak azért mert a gyerek úgy viselkedik ahogy, nem feltétlen jelenti, hogy a szülők nem nevelik rendesen őket. Sajnos én sokszor vetítettem a gyerek viselkedését a szülőkre. Bocsánat! Igyekszem nem elkövetni ezt a hibát mégegyszer. 

És hogy valami üdítővel zárjuk a bejegyzést, íme egy pár kép a mi hercegnőnkről: