Életünk első NBA meccse!

Szia!

Pár nappal az előző bejegyzésem után megleptük apát egy NBA meccsel. Ez volt az első alkalom hogy élőben NBA meccset nézett, meg persze nekünk is! Dave (Chris apukája), Karen (Chris anyukája), Kevin (Karen testvére), Becky (Chris húga), és David Johns (Becky barátja) is ott voltak velünk. Nagyon jó játék volt (102-78-ra nyert az Indiána csapata). Itt a félidőben, és a kisebb szünetekben mindenféle játékokkal szórakoztatják a nézőket. A mi szektorunk megnyerte a "leghangosabban buzdító szektor" címet (bizony... van ami nem változik... :) ), és kaptunk ajándékot is!

Indianapolisban volt a meccs, úgyhogy bementünk egy pár órával hamarabb hogy megmutassuk apának a csodaszép fővárosunk. (Kattints a képekre hogy nagyobban lásd őket.) Az éjszakát Stephen Long-nál, egy Élet Szavás barátunknál töltöttük, bár ő sajnos nem volt otthon, úgyhogy mi csak kiélveztük a gyönyörű házát. : ) Azért maradtunk Indianapolisban mert a meccsnek 9:30-10-kor lett vége, és még legalább másfél óra lett volna az út haza, viszont másnap Kevin (Karen testvére) szülinapjára hivatalosak voltunk, ami szintán Indianapolisban volt megtartva.
Utoljára több mint 2 éve voltam a fővárosban, még Amyvel a pocimban, úgyhogy jó volt megint visszamenni. Sok képet és videót készítettünk.

Amy már jó fáradt volt a meccs alatt

meg Chris is... :)

Március 25!!!

Miután hazaértünk Indianapolisból az időjárás megbolondult és rengeteg hó esett. (Kép jobb oldalon.) Nem emlékszem mikor láttam utoljára március végén havat, tavaly egész télen összesen nem esett ennyi... Amy-n kívül nem tudom ki élvezte. :)
Egész márciusban (amíg apa itt volt) elég hűvös volt az idő, legtöbbször téli kabát, téli sapka volt Amy-n kint, de kb. 4 nappal azután hogy apa elment 25 fok körül volt az idő egy hétig. Nyári kis pántos ruhában voltunk és még úgy is izzadtunk... Fura ez az időjárás.

Mint ahogy az a baloldali képen is látható, Amy nagyon szereti a főztöm. Vagyis nagyon szereti magára kenni... :) Rengeteg spagettit meg tud enni (mint az apukája). Bár Chrisnek nem lesz ilyen az arca a végére... :) Engem pedig addig nem zavar amíg üres a tányérja a végére, és nem azért mert a földön van minden. :) 

Amy nagyon jó evő, mindent megeszik amit elérakok. Meg vagyok róla győzödve, hogy többet eszik mint Chris vagy én. Mondjuk egyfolytában megy, úgyhogy kell is neki a sok energia.

Nagyon büszkék vagyunk rá, és szeretjük a természetét. Hálásak vagyunk nagyon érte! Szeret tanulni új szavakat, elkezdte mindenre megkérdezni, hogy "ez mi? ez mi? ez mi?" :) Egyenlőre nagyon élvezem, majd meglátjuk egy hónap múlva is fogom e. :)

Apa szerette volna megnézni Chris munkahelyét, úgyhogy Chris elvitt minket a TV állomáshoz és körbevezetett minket. Ez az épület sokkal szebb mint a másik volt. Apa persze kapott a lehetőségen és készített fényképeket a stúdióban.

Mióta apa hazament, Amy minden nap megnézi a videókat amiken együtt vannak. : ) Hiányzik neki a papi de jó hogy ennyi emléke lehet. Olyan kis édes, mindig azt mondja "így ni" (papitól tanulta). Most a mamát várjuk, anya 2 hónap múlva jön!

Három hét múlva vége a szemeszternek, és 3 hónap szünetem lesz! El sem hiszem. Tavaly január óta minden szemeszterben teljes időben voltam, úgyhogy rámfér a pihenés. Aztán augusztusban kezdem az utolsó 8 hetem  és utána diplomaosztó! (Minden kurzus 8 hetes, pont fele annyi, mintha bejárnék iskolába, viszont ugyanannyi beadandó, vizsga, és egyéb van.) Még nem tudjuk mit fogok csinálni miután vége a sulinak, de unatkozni biztosan nem fogok (Amy gondoskodik erről).

Isten áldjon!