Hazajöttünk otthonról

Szia,

Bizony, igaz a hír, Magyarországon vagyunk. Már februárban megvettük a jegyet, és én senkinek sem beszéltem róla! Persze otthon készültem, hogy mikor megyünk, miket kell elintézni addig, stb. Beszéltem Amy orvosával, aki elengedte őt a 15 hónapos kivizsgálásról, és megengedte, hogy itt Magyarországon kapja meg az oltásokat. Beszéltem az iskolámmal, hogy megengedik-e, hogy innen csináljam a nyári kurzusaim első két hetét, és ők is elengedtek. Így Dave-vel (Chris apukájával) jöttem 3 hétre Magyarországra.
Mivel most lenne a házassági évfordulónk Chrisszel, ezért a polgárit tarottuk meg helyette (április 8-án). Olyan hihetetlen, hogy milyen gyorsan rohan az idő!

mamával és dédivel

Április 18

Chris és Amy elvittek a forgalmi vizsgámra. Igazából mivel én nagyon szeretek vezetni, nem izgultam csak a parkolás miatt. Nekem sose kellett két kocsi közé beállnom párhuzamosan az úttal, és emiatt nem is éreztem úgy, hogy rutinból menne. Persze Chrisszel mentünk egy párszor gyakorolni, de azért nem mondanám, hogy bármikor bármilyen körülmény között csukott szemmel menne. Szóval amikor azt mondta a vizsgáztató egy domb tetején, hogy akkor most álljak be az adott kocsi mögé, én igyekeztem minden arcrezdüléssemmel azt mutatni neki, hogy ez nekem semmiség lesz. Hála Istennek tényleg nagyon jól sikerült, így át is mentem a vizsgán. Egy héttel később már meg is kaptam a jogsim (addig tartott a kipostázás). Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire szeretek vezetni!

Május 3-4

Anyák napi köszöntés édesapámtól

Május 3-án indultunk neki a 26 órás útnak. Három géppel jöttünk, és péntekre már meg is érkeztünk. Amy úgy döntött, hogy ő nem hajlandó ülni, úgyhogy két és fél órát aludt a második repülőn és egyet az utolsón. Én persze nem tudtam egy percet sem aludni, ráadásul ahogy megérkeztünk, annyira volt időnk, hogy gyorsan megfürödjünk, átöltözzünk, és már mentünk is az unokahúgom ballagására.

Amikor Csömörre megérkeztünk (a reptérrel ide hozott minket egy kedves barátunk), csak a mamám volt itthon, aki nem hitt a szemének. Pár perccel később jött meg apukám, aki aztán tényleg nem értette, hogy mi van : ). Annyira meglepődtek mindketten, hogy mit keresünk itt. Hívtuk persze anyukámat is, aki tanárnő, és gyorsan elintézte, hogy leadhassa az osztályát és már futott is haza. A ballagáson pedig találkoztam a nővéremmel, bátyámmal és családjaikkal, és több rokonnal is.

Zsomborral (4 nappal fiatalabb Amynél)

Május 5-12

Amy szombaton (5-én) hajnal 3-kor engedte meg, hogy végre aludjak is egy kicsit (ekkor már 39 órája voltam fent). Persze 4 órával később már fent volt és készen állt a napra (az első héten egyáltalán nem aludt napközben). Szóval a nap végére a 60 órából 4-et aludtam. Amy normálisan 12 órát alszik este, és napközben is többször pihen, szóval nagyon nagy volt ez a váltás. Bár este aludt, de csak 6-8 órákat.

Nagyon sok barátunk és rokonunk jött meglátogatni minket, minden nap volt itt valaki. Anyák napján édesapámtól kaptam egy gyönyörű csokor rózsát. : ) 9-én volt apukám szülinapja, mentünk a héten az orvoshoz 15 hónapos kivizsgálásra, és 80 cm Amy és 9,3 kg.

Május 13-18

papával

Amy megkapta az oltásait. Még mindig minden nap jönnek át, van hogy többen is. Annyira jó látni a szeretteinket! Egyre többet alszik Amy is (még napközben is), és majdnem teljesen feloldódott itthon. Nagyon szeret kint lenni és játszani.

Nekem 21-én kezdődik 2 új kurzusom (csillagászat és természettudomány), úgyhogy elkezdtem a beadandóimat írni, és a különböző olvasmányokat olvasni. Sajnos majdnem minden új nekem, úgyhogy Chris többször kellett már hogy telefonon magyarázza nekem a dolgokat. Szerencsére neki még így is megy :). És ha már említettem Chris-t... Nagyon nehéz nélküle. Az éjszakákat általában végig sírom (vagy zokogom), sosem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz nélküle lennem. Persze ő is nagyon hiányol minket, és azért az sokat segít, hogy naponta egy órát legalább beszélgetünk.

Annyira hálás vagyok az összes emberért aki átjött hozzánk, vagy meghívott minket magához. Megyünk majd az Élet Szavához is látogatóba egy pár napra, már annyira jó lesz végre látni sokakat! Jaj, nagyon várom!!!
Imádkozzatok kérlek hogy beférjünk a bőröndbe. Mikor kiköltöztünk (8 hónapja), sok mindent itt kellett hagyjunk, mert nem fért be a bőröndünkbe. Remélem most valamennyit ebből tudok majd magammal vinni.

Szép napot! Köszönjük, hogy olvasod a blogunk!