Kedves barátaink, családunk!
 |
| Stone család, anya és mi |
Nagyon sok minden történt az utolsó bejegyzés óta. Lehetőségünk volt több barátunktól és rokonunktól személyesen is elköszönni, amiért nagyon hálás vagyok.
Még Gracie Stone-t is láthattuk mielőtt eljöttünk volna! Randall és Timi voltak olyan kedvesek, és meghívtak minket magukhoz. Nagyon jól éreztük magunkat!
A középiskolás barátaim rendeztek nekem egy búcsúpartit pár nappal az utazás előtt. Készítettek nekem egy hatalmas könyvet tele emlékekkel. Nagyon tetszik! Hátra kellett hagynom néhány ruhát, hogy beférjen a könyv, de megérte!
El tudtunk menni a Bibliaiskola évnyitójára is, és utoljára elköszönni az ottaniaktól. Őszintén szólva nagyon nehéz volt a búcsú, de hálásak vagyunk a sok-sok évért amit velük tölthettünk.
 |
| Repülőn |
13-án hagytuk el Magyarországot. Az első repülő út 9 óra 40 perc volt. A második (New Yorkból Indianapolisba) pedig 2 óra volt. Amy még sosem repült, úgyhogy egy kicsit izgultam, hogy milyen lesz, mert nem szeret egy helyben ülni rövid ideig sem, nemhogy közel 10 órán át.
Nagyon édes volt! Egyetlen egyszer sem sírt, végig mosolygott, nevetgélt, élvezte az utat. Mi nem bírtuk annyira jól a leszállást, és a hosszú utat, mint ő. Többen is jöttek hozzá beszélgetni az út folyamán.
 |
| JFK reptéren |
Amint megérkeztünk New Yorkba, 4 óra 50 percet kellett várnunk a következő repülőig. Mielőtt még a bőröndöket el tudnád vinni, át kell menned egy biztonsági ponton. Három különböző sor van, egy az amerikaiaknak (Chris), egy a zöld kártyával rendelkezőknek (én) és egy a látogatóknak (Amy). Minket a látogatók sorába tettek, ami természetesen sokszorosa volt a másik kettőnek. 2 órát kellett várnunk a sorban, és akkor is teljesen csendben volt Amy. Amikor végre mi voltunk soron, összesen kevesebb mint 10 perc alatt már kész is voltunk mindannyian, és mehettünk is tovább a bőröndökért. Nem kérdeztek semmit, csak mondták, hogy majd a postán érkezik a zöld kártyám.
A második repülő út nagyon gyorsan elment. Amy az egészet végigaludta. Amikor megérkeztünk Indianapolisba fel kellett ébresztenem, és akkor kezdett el először sírni, és már 18 órája úton voltunk akkor.
 |
| Karen mamával |
Karen, Dave és Karen testvére, Kevin várt ránk a reptéren. Karen ekkor látta először Amyt élőben.
Éjfél után érkeztünk meg Dave és Karen házába. Több mint 20 órát utaztunk és már nagyon fáradtak voltunk. Amy erről biztosan nem tudott, mert kétszer is felkelt aznap éjjel. : )
Azóta már ő is alszik éjszaka, és mind már másnap átálltunk az itteni időre.
 |
| 4 generáció |
Amióta megérkeztünk voltunk Karen családjának összejövetelén, háromszor gyüliben (igen, ilyen lelkiek vagyunk), és túlvagyunk Amy állampolgársági interjúján.
Igen, Amy VÉGRE amerikai állampolgár is (a magyar mellett). Nagyon gyorsan ment az egész, nem volt semmi gond.
Chris még mindig munkát keres, egyenlőre interneten keresztül. Közben keresünk házat, amit bérelhetnénk, és addig amíg nem találunk Dave és Karenéknél élvezzük a szeretetüket : ).
Isten áldjon titeket!
