2011. július 15., péntek

A tábori szezon kellős közepén

Sziasztok!

A harmadik tábori hétnél járunk, de már eddig is annyi minden történt!

Chris az első két héten studiós volt, ami azt jelenti, hogy bármikor amikor hangosítás kellett a tábor alatt, ő volt a felelős érte, ő csinálta. Mindezek mellett több kisebb-nagyobb multimédiával kapcsolatos munkája is volt.

Az egyik ilyen munka a Reménység színdarab előadásain vetített videó egy részének szerkesztése volt, amit itt meg is nézhettek. A Reménység egy új életre című drámát egész évben használja az Élet Szava evangélizálásra különböző helyeken, főként iskolákban, művelődési házakban, börtönükben. Amennyiben bővebben érdekelne ez a színdarab, kattints ide



Chris az a típusú ember, akihez mindenki mindenféle problémájával fordul, mert nemcsak majdnem mindenre tudja a választ, vagy tudja, hogy hol keresse, de mindig nagyon szívesen segít is. (Ezt nem elfogultságból mondom, kéredezzetek meg bárkit!) Szóval nem hiszem, hogy bármikor is unatkozna, főleg nem a tábori időszakban.

Anyukám az első héten középvezető volt, így Amy és én minden nap meglátogattuk a tábort. Igyekeztem kis semmiségekben segíteni a tábori csapatnak mind az előkészületekben, mind az első hét alatt. Nagyon jó volt, hogy találkozhattunk a táborozókkal, de az igazat megvallva, nagyon hiányzik, hogy részese lehessek a tábori közegnek.

Ekkor jött egy lehetőség miszerint középvezetőre lenne szükség a 2. és 3. heteken. Mivel én már csináltam ezt, és nagyon hiányzott, hogy szolgálhassak, jelentkeztem Amyvel a 2. hétre. Nagyszerű beszélgetéseim voltak a szobavezetőkkel, nagyon élveztük a táborozókkal való találkozást és a lehetőséget, hogy minden alkalmon részt vehessünk. Hihetetlenül élveztem!

Első héten a tábor vezetője spontán felhívott a színpadra az esti alkalom alatt, az üzenet előtt, hogy mondjam el a bizonyságtételemet. Annyira hálás voltam a lehetőségnek! Nagyon nem szeretek emberek előtt beszélni, de annál inkább szeretek Jézusról és a megváltott, megváltozott életemről beszélni az embereknek. Olyan jó volt, hogy legálibb erre a kis időre részese lehettem a tábori életnek.

A második hét végére mind a hárman lebetegedtünk. Chris már a második hét közepén elkapott egy vírust, de a harmadik hét elejére sokkal rosszabb lett az állapota. Én már 5. napja ágyban vagyok, nem azért, mert annyira vészes, csak nagyon legyengül az ember. Remélem egy pár nap múlva már én is mehetek emberek közé. Amy nagyon jól viseli a betegséget, nagyon le vagyok nyűgözve.

Nagyon sok gyerek ment előre az előrehíváskor amiért nagyon hálásak vagyunk! A legnagyobb örömöt mindig az jelenti, amikor a táborozók elfogadják Jézust, mint személyes Megváltójukat. Táborunk fő célja, hogy a táborozók halljanak Krisztusról, és hozzanak döntést. A döntés kizárólag az övéké, a mi dolgunk hogy meggyőződjünk róla, hogy az evangéliumot tisztán hallották.

Várom már az 5. hetet, ekkor jön anyukám (megint), az egyik unokahúgom és egy másik rokonom. Biztos vagyok benne, hogy nagyon izgalmas lesz.

60 nap múlva utazunk! Amy első repülőútja (legalábbis a hasamon kívül, a hasamban már 7 repülőúton és 3 kontinensen van túl!) elég hosszú lesz, de gondolom élményekben gazdag. Igyekszem pakolni, vállogatni, rendszerezni a dolgokat, hogy minél hamarabb indulásra kész legyünk.

Isten áldjon!
A Jamesék